| Ahogy látványról látványra hozzászoktunk a holdbéli világhoz, már nem is lepett meg bennünket túlságosan, hogy a sivatag talajából emeletes kőgomba nőtt, a következő flamingós tó pedig a változatosság kedvéért piros színben pompázott. A lassú, de kitartó emelkedés eredményeképpen négyezer méter fölött jártunk. Egy kis természetvédelmi állomáson húztuk meg magunkat éjszakára, majd másnap hajnalban már természetesnek tartottuk, hogy tovább is van még: forró, kénes gőzű fumarolák árnyékában köszöntöttük a felkelő napot. |
|
 |
