| Az 1200 négyzetkilométeres Salar átszelése nem a túra csúcspontja volt, inkább a belépő az igazi mutatványhoz. Nálunk a kocsiban már akkor Shakira szólt, persze spanyolul. Egy kis faluban éjszakáztunk, aztán egy végtelenben találkozó sínpárt keresztezve elhagytuk a civilizációt, és ezzel együtt a máshol érvényes természeti szabályokat is. A zuzmók errefelé sziklányira nőttek, a számunkra rejtélyes módon túlélő flamingók pedig egy sárga tó élettelen vizében bóklásztak. A tér akkorára nyúlt, hogy előbb-utóbb az extrém klausztrofóbiások is zavarban érezhették magukat. |
|
 |
