1002: Leif Eriksson hajója megfeneklik a ködborította parti fövenyen. 2002: Sperla Ervin repülőgépe lehuppan az esőáztatta betonra.

A két történelmi jelentőségű eseményt varázslatosan kerek évszám választja el egymástól. Ezen felül azonban nehéz közöttük párhuzamot vonni.

Leif személyében egy viking vagányt tisztelhetünk, akit hirtelen felindulásból elkövetett emberölésért szülőhazája, Izland törvényen kívül helyezett, felvéve őt ezzel a büntetlenül meggyilkolhatók listájára. Leif a várható következmények fényében jobbnak látta kereket oldani. Mivel Norvégiába egy előző, hasonló kiközösítés miatt nem mehetett vissza, ellenkező irányba indult, és Grönlandon folytatta pályafutását.

Ezt leginkább azért tehette meg, mert szülőapja, Vörös Erik a maga idejében szintén elkövetett egy gyilkosságot Izlandon, és a megérdemelt törvényen kívül helyezés után nyugatra távozva felfedezte a világ legnagyobb szigetét. Mi több, még ahhoz is volt képe, hogy a javarészt lakhatatlan jégsivatagot az optimistán hangzó Zöldföldnek keresztelje el, és maga után csalogasson oda jónéhány, a kietlen izlandi körülményekkel elégedetlen családot. Az ő utólagos csalódásuk mértékét nehezen tudom elképzelni. A grönlandi viszonyokat jól érzékelteti az az adat, hogy ezer évvel később, napjainkban e kontinensnyi szigeten a betonozott utak hossza nem éri el a 100 kilométert.

Grönlandra érve, Leif számára már csak a felfedezés maradt hátra az atyai életút párhuzamának teljessé tételéhez. Ezt néhány év múlva, a kezdő sorokban leírt partraszállással érte el, amellyel minden valószínűség szerint első európaiként lépett Amerikához tartozó földre. A bátor tett időpontja vitatott; de egy millennium távlatából nézve mit számít az az egy-két év? Az ilyesmit akkoriban sem vették túl szigorúan, kiváltképp, ha egy jó kis törvényen kívül helyezésről volt szó. További töprengés helyett fogadjuk hát el 1002-t, az írásunkba legjobban illeszkedő változatot.

Ezek után már kijelenthetjük: e sorok történelmi érzékről több ízben tanúságot tett szerzője remekül időzítette a saját felfedezőútját. Ezzel együtt, érdeklődését nem elsősorban a történelmi távlatok táplálták. Hanem egy baráti esküvő, a korábbi utazás alkalmával megismert norvég barátok, és mindenekelőtt a soha le nem nyugvó nyári nap ígérete.