| Az indonéziába tartó járat egyenesen Bali szigetére repített, ahol már a gépről látni az odalent elterülő, csápjait feléd nyújtogató, egybefüggő turistamasszát. Csak két nap múlva sikerült tovább menekülnöm, akkor viszont egyenesen az ország keleti végére, a gyönyörűséges Pápua tartományba. Itt kalandos körülmények között felkutattunk egy eltűntnek hitt, öreg holland papot, szagolgattam az itt is termő, kedvenc trópusi virágomat, meglátogattunk egy festőművészt és családját, aztán berepültünk az őserdő belsejébe. |
|
 |
